夢と狂気の王国

A film bensőséges és időnként megható bepillantást enged a Studio Ghibli kulisszái mögé, ahol a stúdió mindennapjai és a nagy alkotói viták egyszerre tárulnak fel. A kamera végigkíséri Hayao Miyazakit, Isao Takahatát és Toshio Suzukit munkájuk közben, bemutatva a kreatív folyamatok intenzitását, a művészi maximalizmust és az alkotói élet hullámvölgyeit. A felvételek között megjelenik a stúdió hangulata, a rajztermek zajai és a nyers ötletek, amelyek később legendás animációkká formálódnak.

Miyazaki karakteres személyisége, kézműves elhivatottsága és időnkénti frusztrációja közel hozza a nézőhöz a mester munkamódszerét; a film érzékelteti az alkotás sürgősségét és a visszavonulás gondolatával való küzdelmet. Takahata visszafogott, de határozott jelenléte a hagyományos, lassabb tempójú mesemondást képviseli, miközben szembesül a technikai és időbeli korlátokkal. Suzuki produceri szemlélete és kompromisszumkeresése összeköti a művészi víziót a gyakorlati megvalósítással, és gyakran híd szerepet tölt be a kreatív feszültségek között.

A dokumentumfilm vizuálisan is gazdag: a stúdió falain belüli apró részletek, vázlatok és kávészünetek mind hozzájárulnak egy intim portréhoz a rajzfilmkészítésről. Nem csupán a kész alkotások csillogását mutatja, hanem a mögöttük álló emberi történeteket, kételyeket és örömöket is. Végső soron a film ünnepélyes, olykor melankolikus elmélkedés a kreativitás természete, a mesterség szeretete és az alkotásért vállalt küzdelem felett.