Egy csepp méz

Tony Richardson 1961-es filmje, amely Shelagh Delaney darabján alapul, a munkásosztály hétköznapjait és a magányt vizsgálja Salford szürke utcáin. A középpontban a tizenhat éves Jo áll, aki menekül anyja nárcisztikus és promiszkuózus viselkedése elől, és a saját útját keresi egy világban, amely gyakran hidegen viszonyul hozzá. A film nyers őszinteséggel mutatja be a fiatal lány sebezhetőségét és azokat a választásokat, amelyek egyszerre lázadók és kényszerűek.

Jo rövid afférja váratlan terhességgel és elhagyatottsággal végződik; a szerető eltűnik, anyja pedig új házasságba kezd, így Jo egyre inkább egyedül marad. Egyetlen valódi támasza Geoffrey, a jószívű, meleg barát, akinek védelmező és együttérző jelenléte a film egyik legmeghatóbb elemévé válik. Kapcsolatuk nem idealizált romantika, hanem két ember őszinte, törékeny egymásrautaltsága, amely újraértelmezi a család és a támogatás fogalmát.

A Taste of Honey tabudöntögető egyszerűséggel foglalkozik a társadalmi előítéletekkel: a nemi szerepekkel, az osztálykülönbségekkel, a magány és kirekesztés fájdalmával. A fekete-fehér képek és természetes színészi játék révén a film egyszerre kemény és gyengéd, miközben finoman mutat rá arra, hogy az emberi törődés sokszor a legváratlanabb helyekről érkezik. A keletkezett feszültség és emberség térbeli és érzelmi hitelessége miatt az alkotás máig ható erővel bír.