Caravaggio

A film Caravaggio életét és művészetét eleveníti meg, a 17. századi barokk festő szenvedélyes, provokatív látásmódján keresztül. A vászonra vitt jelenetekben a fény és az árnyék harca nem csak technikai eszköz: a belső vívódás, a hit és a kétség, a szentség és a blaszfémia vizuális párbeszéde. A képsorok gyakran mintha maga a festmény lépne ki a valóságból, és a néző előtt tárulna fel a művész kegyetlenül őszinte világképe.

A személyes történet szinte folyamatos konfliktus: a féktelen ösztönök, testi és lelki tiltások között lavírozó élet, a bűn és száműzetés, valamint a törvénnyel való összetűzések nyomán egyre romló lét. A film bemutatja, hogyan fonódik össze a művészi zsenialitás a társadalom peremére sodródással: a rivalizálás, a szerelmek és a baráti árulások mind beépülnek a képzőművész önarcképébe. A jelenetek sokszor erőteljesek és provokatívak, nem bújnak ki a morális kérdések elől.

Vizuálisan a film teatralitásból merít, időnként anachronisztikus megoldásokkal és szimbolikus képekkel erősítve a drámát. A nézőt meghökkentő, ugyanakkor meditatív élményre invitálja, amelyben a szentség és a botrány, a fény csodája és az emberi gyarlóság egyszerre tárul elénk. Végül egy bonyolult, ellentmondásos művészt látunk: zsenit, aki éppen saját démonai és merész alkotásai közepette formálja a legendát.