Tanulj, tinó!

Monty Kessler, a szorgalmas, ambiciózus Harvard-hallgató abban bízik, hogy kiváló dolgozatával tiszteletbeli diplomát szerez. Az élete látszólag kiszámítható: szigorú elvárások, karriertervek és az intellektus ünneplése. Egy véletlen folytán azonban a gondosan megírt szakdolgozata a csatornába zuhan, és így kerül a titokzatos, hajléktalan férfi kezébe, aki nem hajlandó egyszerűen visszaszolgáltatni azt.

A hajléktalan, Simon, eleinte zsarolásra használja a helyzetet, de lassan kiderül, hogy többről van szó, mint egyetlen papírról. Két látszólag távoli világ — az egyetem falai között szocializálódott fiatal és az utca kemény valóságát ismerő öreg — találkozik, és ez a találkozás mindkettejük szemléletét rázza meg. Simon keserű bölcsessége, túlélési technikái és emberi méltósága új kérdéseket vet fel Monty számára a felelősségről, az empátiáról és arról, hogy mi számít igazán.

A történet nemcsak a papír visszaszerzéséről szól, hanem arról is, hogyan formálja a barátság és a kölcsönös tisztelet az életpályákat. Monty fokozatosan rádöbben, hogy a siker nem csak dicsőséglistákon vagy elismeréseken múlik, hanem a mások iránti figyelmen és a saját értékrend megkérdőjelezésén. A film végül a megbocsátásról, a közösség erejéről és arról mesél, hogy a valódi érettség sokszor nem a diplomával, hanem az emberi kapcsolatok kialakításával mérhető.