Sorop

Testvérek térnek vissza gyerekkoruk otthonába, hogy egy haldokló nagybácsit búcsúztassanak, de hamar ráébrednek, hogy a családi házban valami nem stimmel. A múlt sérelmei és elfojtott feszültségek felszínre törnek, miközben a férfi egyre különösebb módon ellenáll a halálnak: az egyszeri kórházi gépekkel és rituálékkal magyarázhatatlan jelenségek lépnek a helyzetbe. A lassan kibontakozó, komor hangulat egyre sűrűbbé válik, és a testvérpár kénytelen szembenézni a félelemmel, ami nem csupán a végzet, hanem az emberi kapcsolatok természetéből fakad.

Ahogy a természetfeletti események fokozódnak, a tét egyre személyesebb lesz: nem csak a nagybácsi életéért, hanem saját emlékeik és identitásuk megőrzéséért küzdenek. A film finoman keveri a családi drámát a lidérces, nyomasztó horrorral, és végig fenntartja a bizonytalanságot, hogy mi pusztán emlék, mi pedig valóban túlvilági beavatkozás. Sorop lassan kibontott rétegei és nyugtalanító képei egy olyan történetet adnak, amely nem engedi el a nézőt még a stáblista után sem.