Amikor fúj a szél

A film egy idős brit házaspár történetét mutatja be, akik a kormány által kiadott tájékoztató füzetekre támaszkodva óvóhelyet építenek és készülnek egy közeledő nukleáris támadásra. Saját második világháborús emlékeik idealizált, romantikus képét viszik magukkal, nem sejtve, hogy a háború természete és a veszély nagysága alapjaiban megváltozott.

A cselekmény egyszerre szívbemarkoló és sötét humorral átszőtt: a pár aprólékos gondoskodással követi az utasításokat, mindennapi rutinjukban megőrzik a jókedvet és a reményt, miközben a külvilág fokozatosan összeomlik. A naivitás és a jól ismert szokások tragikus ellentmondásba kerülnek a modern hadviselés kegyetlen valóságával.

Erőteljes kritika hangzik el a bürokratikus gondolkodásmódról és arról, hogy az egyszerű útmutatók mennyire alkalmatlanok az emberi élet sokrétű veszélyeinek kezelésére. A film vizuális és hangulati eszközei — a csendes lecsendesüléstől a fokozatos elszürkülésig — érzékletesen adják vissza a pár belső világát és a külvilág összeomlását.

Végső soron a történet nem csupán a rombolásról szól, hanem az emlékezésről, a szeretetről és az emberi méltóságról is, még a legvégső pillanatokban is. Szomorú, elgondolkodtató és időnként ironikus film, amely hosszú ideig visszhangzik a nézőben, mint figyelmeztetés a modern kor veszélyeire.