Gyilkosság nagyvonalakban

Egy zseniálisan megfigyelő policezkicc-rajzoló tétovázik, amikor egy tanú előhívja a gyilkosság elkövetőjének képét — a vonások egybeesnek a saját felesége arcával. A felismerés sokként éri, és azonnal kettős feladat előtt áll: hűséges maradjon a szakmához, vagy védje meg azt, akit szeret. A film feszült hangulata az erkölcsi dilemmákból fakad, miközben a rajzoló szemszögéből ismerjük meg a történetet.

Nem hajlandó elhinni, hogy felesége képes lett volna gyilkosságra, ezért a szakmai integritást felrúgva átrajzolja a vázlatokat, hogy azok eltávolodjanak a valóságtól. A korrupció és a hazugságok hálójában találja magát, miközben saját képmására és lelkiismeretére is vetül a gyanú. A film aprólékos részletekkel mutatja be, hogyan torzulhat az igazság, amikor a személyes érdekek felülírják a szakmai kötelességet.

Egyre mélyebb nyomozásba kezd, s a magánnyomozás során feltárulnak régi titkok és eltemetett indítékok, melyek új megvilágításba helyezik a történteket. A szereplők közötti kapcsolatokat és mozgásokat kifinomultan követi a kamera, miközben a főhős egyre inkább a saját csapdájába sétál. A feszültség fokozódik, ahogy a határvonal a védés és az önáltatás között egyre elmosódottabbá válik.

A Sketch Artist nem csupán bűnügyi thriller: a film az igazság, a lojalitás és a felelősség kényes egyensúlyáról mesél. A nézőt folyamatosan választás elé állítja, hogy kinek higgyen, és meddig mehet el egy ember, aki mindent kockára tesz a szeretetért. A befejezés nyitva hagy bizonyos kérdéseket, ezzel hosszú időre ottmarad a nézőben a dilemmák nyughatatlan feszültsége.