Fernando Fernán Gómez

Egy görög mondás szerint csak azok a nők látnak tisztán, akiknek könny áztatta a szemét. Manuelára nem igaz ez a mondás. Azon az estén, mikor egy autó halálra gázolja Estebant, a fiát, Manuela minden könnyét kisírja. S ahelyett, hogy tisztábban látna, a jelen és a jövő teljesen összekuszálódik benne. Fia egy hátrahagyott naplójában az alábbiakat olvassa: "Tegnap anyám egy fényképet mutatott nekem. A fele hiányzott. Úgy érzem, az életemből is hiányzik ez a rész." Az apjáról volt szó. Manuela sosem beszélt róla fiának, nehéz lett volna megmagyarázni, hogy a férfinek nagyobb mellei vannak mint neki és hogy Lolának hívják. A hallgatás mint egy szörnyű bűn, úgy nehezedik vállaira. Elhatározza, hogy megkeresi Lolát, hogy elmondja neki, volt egy fiuk, aki már halott.

1931-ben egy fiatal spanyol katona Fernando a hadsereggel egy sivatagban találja magát, ahol hamarosan összebarátkozik egy idős férfival a helyi faluban. A férfinek négy lánya van; Rocio, Violeta, Clara és Luz. A gond csak az, hogy a fiú mind a négy lányba beleszeretett és a lányok is viszont szeretik. Most már csak azt kell eldöntenie, hogy melyiket válassza.