Nawazuddin Siddiqui

Az öt éves Saroo egyszer csak arra ébred, hogy rossz vonattal utazik egyes egyedül, egyre távolabb észak-indiai otthonától. A megrettent és megzavarodott kisfiú másfél ezer kilométerre vetődik el, a nyüzsgő és átláthatatlan Kalkuttába. Valahogy sikerül boldogulnia az utcákon, mígnem egy árvaházban köt ki. Ott egy ausztrál házaspár fogadja örökbe, így biztonságban és szeretetben nőhet fel Hobart városában. Hogy ne tűnjön hálátlannak újdonsült szüleivel szemben, múltját mélyre temeti, vágyával és reményeivel egyetemben, hogy valaha viszontlátja szülőanyját és testvérét. Egy véletlen találkozás más indiaiakkal azonban ismét feltüzeli titkos sóvárgását. Csupán maroknyi emlékkel és egy Google Earth nevű új technológiával, Saroo korunk legnagyobb és legképtelenebb kutatásába kezd elveszett családja után

Shahid Khant brit vonatok kirablása miatt száműzésre ítélik, de megfogadja, hogy bosszút fog állni. Egy szénbányában kell dolgoznia, ahol később megölik. Shahid Khan fia, Sardar Khan bosszút akar állni és visszaszerezni apja becsületét. Ő lesz az indiai város, Wasseypur legrettegettebb polgára.

Egy terhes nő keresi az eltűnt férjét Londonban viszont mindenki akit megkérdez tagadja, hogy valaha is találkozott volna az ő férjével.

Mumbai egyik különlegessége az ételhordó dobozok körforgása. Az ebédszállítók munkája családi alapon öröklődik, egy hatalmas, zárt közösség foglalkozik ezzel. Minden nap ötezer "dabbawallah" indul útnak a zsúfolt helyi vonatokon és a kaotikus utcákon át, hogy a háziasszonyok konyhájából eljuttassák a meleg ételt a férjek munkahelyére. Mivel azonban a legtöbb dabbawallah írástudatlan, egy sajátos, bonyolult kódrendszer alapján találják meg a címeket Mumbai labirintusában. A rendszer olyan pontos és tökéletes, hogy a Harvard Egyetem ezzel foglalkozó kutatói szerint elvileg csak minden négymilliomodik ételdoboz mehet valaha rossz címre. A film története erre a hajszálnyi hibalehetőségre épül.