Jonathan Craven

Mari Collingwood egy tinédzserhez méltó módon tervezi megünnepelni 17. születésnapját: egy kis itallal, egy kis marihuánával, legjobb barátnőjével, Phyllisszel, és egy Bloodlust nevű banda koncertjével. Szülei vonakodva bár, de beleegyeznek, hogy aztán a lányok a börtönből épp megszökött pszichopaták, Krug Stillo és társai karmai közé kerüljenek.

A Nemzeti Gárda néhány kiképzés alatt álló újoncára rutin-feladatot bíznak feletteseik: nekik kell utánpótlást szállítaniuk az Új-mexikói sivatagban állomásozó katonák és tudósok egy kis csoportjának, akik egy megfigyelő-rendszer telepítésén dolgoznak a 16-os szektorban. Az újoncok üresen találják a tábort, a közeli sziklás dombok felől azonban zavaros vészjelzéseket fognak. Mentőalakulatot indítanak a vészjelzés irányába, de nem sejtik, hogy pontosan abban a szektorban járnak, ahol korábban a Carter család tagjait egy évtizedekkel ezelőtt végrehajtott kísérleti atomrobbantás során megfertőződött bányászkolónia mutáns, emberevő utódai mészárolták le…A gárdisták csak lassan döbbennek rá a veszélyre, és arra, hogy hagyományos fegyvereik aligha biztosítanak számukra elegendő védelmet a vérszomjas mutánsokkal szemben!

Aznap este, hogy megérkeznek az elhagyatott helyen fekvő tóparti házba, Marit és barátait elrabolja egy szökött rab és a bandája. Az ezt követő borzalmak után a rémült és sorsára hagyott Mari egyetlen reménye, hogy vissza tud jutni a szüleihez, Johnhoz és Emmához. Balszerencséjére azonban támadói véletlenül pont azon a helyen kérnek szállást, ahol a lány biztonságban lehetne. Amikor a családja értesül a tragédiáról, gondoskodnak arról, hogy megbánják a napot, amikor betértek balra az utolsó házba.

A Harvard egyik antropológusát Haitiba küldik, hogy szerezze meg azt a különös port, melyrõl úgy tartják, hogy képes visszahozni az embert a halálból. Miközben a csodaszer után kutat, a cinikus tudós belép a ritkán látható, sétáló zombik, a véres rítusok és õsi átkok birodalmába.