Isabelle Sadoyan

Julie autóbalesetben elveszíti gyermekét és férjét, a híres zeneszerzőt. Elveszít mindent, ami az élethez köti. Elveszíti az Egyesült Európa Himnuszán munkálkodó művészt, akinek halálával mintha maga a zene pusztult volna el és az emberiség testvéri egyesülése hiúsulna meg. A folytatás terhe az asszonyra marad, s ő fájdalma elől a magány szabadságába, a szeretetlenségbe menekül.

A jómódú, középkorú Mathieu beleszeret spanyol szobalányába, aki mindössze 18 éves. A férfi mindent megadna a lánynak, de az csak hitegeti a vágyba szinte már beleőrülő Mathieu-t... A nagy szürrealista rendező utolsó filmjében sem marad hűtlen önmagához: a spanyol szobalányt két, egymásra egy csöppet sem hasonlító színésznő játssza.

Piszkos kis üzelmei miatt Frednek menekülnie kell. A párizsi metró alagútrendszere ideális búvóhelynek ígérkezik. Ebben az első pillantásra brutális és szürreális világban - ahova csak a neon fénye jut el, és ahol a legkülönfélébb emberek, különcök, piti bűnözők, hajléktalanok, alkoholisták lelnek menedéket - számos barátja akad. Fred rájuk is gondol, amikor álmodozni kezd: azt tervezi, hogy társaival közösen sikeres zenekart alakít, és arról ábrándozik, hogy feleségül veszi Helenát; a lányt, akit korábban meglopott és megzsarolt.