Mike Enright

1976-ban még nem volt túlságosan bonyolult az élet a fiatalok számára. Szép idők voltak. A szex még biztonságos, a drogok nem veszélyesek, s a zene dübörgő. 17 évesen még nem foglalkoztatják az embert a mindennapi gondok. Pink, Mitch, és Jodie most fejezték be az iskolát. Jókedvűek, szeretnek élni és egy kis hülyeségért nem kell a szomszédba menniük.

"Linklater „novelláiban” a spleen, a szabadság, a bosszú, a konformizmus elleni lázadás, a politikai kritika váltják egymást rendezetlen képekben. Szinte azt érezzük, hogy a rendező filmjét csak saját tudatalatti mentális struktúrájában építette fel. Fő erejét viszont nem az alakokat steadycam mozgással követő képek (állandó operatőre Lee Daniel), hanem a beszédek adják. A több tucatnyi irodalmi, filozófiai és zenei idézet teszi kultikussá ezt a füzért. Mégis a tömérdek alak mellett egy-két motívum összefogja a dekonstrukciót. A lehetséges vagy lehetetlen szabadság kérdése, az ebből fakadó társadalmi rendszer tagadása, valamint az egzisztencialista lét feszegetése, amely hol a passzivitás léte, hol a rombolás, hol pedig a párkapcsolatban jelenik meg." (Ritter György - filmtett.ro)