Claus Bue

Koppenhága, 1926. Einar és Gerda művészházaspár, a férfi nagy sikereket arat tájképeivel. Gerda köztiszteletben álló polgárok portréfestője. Boldog házasságban élnek, bár a személyes és a művészi megvilágosodás eddig mindkettejüket elkerülte. Mindez változni kezd, mert egy napon Gerdának gyorsan be kell fejeznie egy portrét, ezért megkéri a férjét, hogy öltözzön nőnek és legyen a modellje. Einar rájön, hogy Liliként tudja kifejeznie valódi énjét, és elkezd nőként élni. Gerda váratlanul rádöbben, hogy új múzsája lett, ami kreatív lendületet ad művészetének. A házaspár azonban kénytelen szembenézni a társadalom rosszallásával. Elköltöznek a jóval toleránsabb Párizsba. Gerda karrierje szárnyalni kezd. Házasságuk új tartalmakkal telítődik, de nem minden feszültség nélkül. Gerda azonban folyamatosan támogatja párja törekvését, hogy fizikailag is nővé alakulhasson. Egymásnak köszönhetően mindketten bátorságra tesznek szert, hogy merjék vállalni valódi önmagukat.

Egy átlagos, őrült, motorbicikli-rajongó és mindenféle vadságból szívesen részt vállaló amerikai egyetemista lány bajba kerül. Szerelmes lesz. Pedig eddig a szülővárosában ő volt "az utolsó el nem jegyzett lány". A srác, akivel együtt dolgozik az egyetemi büfében először nagyon utálatos. Azután segít a lánynak felkészülni a Shakespeare-szemináriumára (valahogyan nagyon sokat tud a dán hercegekről), a lány pedig segít a kémia leckéjében és hamarosan egymásba szeretnek. Élnének is boldogan tovább, ha a srácról ki nem derülne, hogy ő a dán főherceg, aki a lesifotósok elől menekült Wisconsinba. A lány zavarba jön, megsértődik és szakítana - de nem bír. Inkább elmegy Dániába, hogy kinyomozza, milyenek a főhercegek a vén Európában, és vajon milyen lehet főhercegnének, vagy később királynénak lenni arrafelé.