Jonathan Paley

A Galaxis legidegesítőbben optimista űrlénye, akit az sem lendít ki mindent átfogó boldogságából, hogy saját népe üldözi keresztül a világűrön, a Földön bujkál. Egy mogorva, magányos és makacs kamaszlány talál rá, és bár sem a világlátásukban sem a végtagjaik számában nincs bennük semmi közös, mégis társulnak. Igaz, csak azért, mert muszáj. A jövevény üldözői rájuk találnak, és a nyomukba vetik magukat. Mit tehetnének erre ők? Menekülnek, és közben azon törik a fejüket, hogyan menthetnék meg a bolygót, melyet már mindketten otthonuknak éreznek.

Charlie Kaufman úgy ír, ahogy él: nagy nehezen. Ikertestvére, Donald pedig úgy él, ahogy ír: őrülten és lazán. Susan az életről akar írni, de nem is ismeri. John élete pedig könyvért kiált. Négy élet - egy történet. Amely millióképpen érhet véget. Az elmésen felépített történet főhőse Charlie, akinek záros határidőn belül filmforgatókönyvet kell írnia egy bizonyos Susan "Az orchidea-rabló" című könyvéből. Mindenki hajtja a munkában, de Charlie semmire sem jut. Szerinte az egész nem filmre való. Ráadásul idegesíti ikertestvére is, aki zöldfülű forgatókönyvíróként máris több tehetséget mutat nála. A könyvben John az orchidea-rabló, aki mégis rabul ejti Charlie érdeklődését, ahogy annak idején az írónőét is. A készülő adaptációban végül is mindenkinek megvan a maga helye. Vagy nincs.