James Lanphier

Holly Golightly reggelizés közben egyre csak a luxusékszerbolt csábító kirakatát bámulja. Ez álmai netovábbja, hiszen tizennyolc évesen otthagyta szülővárosát és férjét, hogy divatos frizurával és negyven centis szipkából pöfékelve mint playgirl meghódítsa New York előkelő világát. Adakozó kedvű kísérőkben és hóbortos partikban nincs is hiány, épp csak érzelmeknek van szűkében. Mindaddig, amíg bele nem habarodik egy ágrólszakadt, sikertelen íróba... - Blake Edwards humoros és gondolatébresztő filmje Truman Capote novellája nyomán.

Egy felsőtízezerbeli partin a következő emberek vegyülnek el a tömegben: egy arab emírségbeli gyönyörű hercegnő, aki a földkerekség legértékesebb gyémántjának, a "rózsaszínű párducnak" a tulajdonosa; Charles, aki életművész, amolyan Don Juan, csak ügyesebb nála: nem hágcsókon mászik fel a nőkhöz, nem párbajozik, hanem Ferrarin érkezik, minden női lakosztályhoz kulcsa van, s teszi mindezt a legszélesebb nyilvánosság tudtával; valamint Clouseau felügyelő, akinek szakmai hozzáértéséről az a vélemény alakult ki egyik felettesében még, a törvény balkezében, hogy "adjon nekem valaki tíz olyan embert, mint Clouseau, és én lerombolom a világot". Csoda, ha ezek után eltűnik a hercegnő gyémántja?

Kietlen, sziklás, dombos vidék. Néhány turbános indiai katona bujkál a sziklák között... Egy film utolsó jelenetének felvétele folyik. Ám Hrundi V. Bakshi, az ügyetlen statiszta véletlenül rálép a robbanókészülékre, s az erődítmény idő előtt repül a levegőbe. Ezzel pedig végérvényesen meghiúsítja a filmesek munkáját. A rendező értesíti a film producerét, aki a bajkeverő statiszta nevét véletlenül az aznapi partira meghívandó vendégek listájára írja. És persze így a partin is biztosított a sok bonyodalom.

Egy tengeralattjáró kapitánya és hadtáp tisztje mindent megtesz, hogy hajójuk a szárazdokkból visszakerüljön a második világháborús csatákba. Megjelenik azonban a színen - azaz a hajón - egy csapat gyönyörű ápolónő, új életet hoznak a rózsaszín tengeralattjáró szűk falai közé. A hirtelen haragú kapitány és az agyafúrt beosztott, Grant és Curtis csodálatos párosa, igazi klasszikussá tette ezt a filmet.

Gillian Holroyd (Kim Novak), egy modern New York-i boszorkány, aki sziámi macskájával, Pyewackettel él Greenwich Village-ben. Egy szép napon, amikor a Jóisten örömet akar szerezni Gilliannek, betoppan hozzá a jóképű könyvkiadó, Shep Henderson (James Stewart). Gillian úgy dönt, megszerzi magának a férfit. Az ősi női birtoklási ösztönt megerősíti az a hír, hogy a kiszemelt préda Merle Kittridge-t (Janice Rule), régi gimnáziumi vetélytársnőjét készül feleségül venni. Gillian tehát elbájolja Shepet. De úgy tűnik valami erősebb minden fortélynál és varázslatnál: a szerelem.

Egy felsőtízezerbeli partin a következő emberek vegyülnek el a tömegben: egy arab emírségbeli gyönyörű hercegnő, aki a földkerekség legértékesebb gyémántjának, a "rózsaszínű párducnak" a tulajdonosa; Charles, aki életművész, amolyan Don Juan, csak ügyesebb nála: nem hágcsókon mászik fel a nőkhöz, nem párbajozik, hanem Ferrarin érkezik, minden női lakosztályhoz kulcsa van, s teszi mindezt a legszélesebb nyilvánosság tudtával; valamint Clouseau felügyelő, akinek szakmai hozzáértéséről az a vélemény alakult ki egyik felettesében még, a törvény balkezében, hogy "adjon nekem valaki tíz olyan embert, mint Clouseau, és én lerombolom a világot". Csoda, ha ezek után eltűnik a hercegnő gyémántja?