David W. Butler

Leon, a magányos bérgyilkos New Yorkban él. A szomszédjában lakó család áldozatául esik Stansfield nyomozó kegyetlenségének, aki lemészárolja a szülőket. Az egyetlen túlélő, a 12 éves Mathilda Leonhoz menekül. Idővel a szenvtelen bérgyilkos úgy gondoskodik Mathildáról, mintha a saját lánya lenne. Stansfield azonban nagyszabású kommandós akció keretében készül megostromolni Leon lakását, hogy végezzen a kis szemtanúval. Ám nem számol Leon profizmusával, aki ráadásul az élete árán is hajlandó megvédeni a lányt...

Néhány halálra rémült ember barikádozta el magát egy házban, amelyet élőhalottak vettek körül. A félelmetes zombikból minden kiveszett, ami valaha emberi volt. Csupán egy dolog hajtja őket, hogy élő emberi húshoz jussanak. Pedig minden olyan csendesen kezdődött: egy testvérpár meglátogatta szülei sírját. Az első támadás figyelmeztetés nélkül jött és csak a lánytestvér menekült meg, aki bezárkózott egy házba. Ám az élőhalottak minden ajtón bekopogtatnak és minden ablak alatt figyelnek.

Miért és hol kezdődött, senki sem tudta... Az emberiséget egy ismeretlen és legyőzhetetlen kór fertőzte meg: a holtak többé nem voltak holtak... Testek tántorogtak egy cafat véres hús után sóvárogva, az élő emberek iránti kielégíthetetlen, mohó vágyukat követve. Egy tévécsatorna két munkatársa, Stephen és France a tudosítás helyett a menekülést választja. Két kommandós rendőr csapódik hozzájuk, akik a rendefenntartás helyett választották a menekülést. A szedett-vetett kis csapat néhány előhalott megsemmisítése után egy elhagyatott, üres bevásárló központba fészkeli be magát. A külvilág egyre pokolibbá válik, a foszladozó zombik egyre növekvő serege fáradhatatlanul ostromolja a bevásárló központot a friss húsért. De az élőket nem csak vérszomjas, éhségtől hörgő, és a központba egyre többször behatoló élőhalottak fenyegetik. Vészesen fogy az élelem, kialszik a villany és az ivóvíznek is híján vannak. Az élők megütköznek az élőhalottakkal, egymással, és saját félelmeikkel...