Humphrey Bogart

Biography

Humphrey DeForest Bogart, akit szeretettel Bogie néven ismert, kitörölhetetlen nyomot hagyott az amerikai moziban, mint tehetséges film és színpadi színész. 1899. december 25 -én született, a klasszikus hollywoodi filmekben folytatott előadásai megerősítették kulturális ikon állapotát. Az American Film Institute 1999 -ben koronázta neki a klasszikus amerikai mozi legnagyobb férfi csillagát, amely bizonyítja tartós örökségét.

Bogart utazása a szórakoztatóiparban a Broadway szakaszában kezdődött, mielőtt az ezüst képernyőre váltott volna a "Up the River" -ben (1930) debütálásával. Kezdetben a támogató szerepekbe vett, és felhívta a közönség és a kritikusok figyelmét, Mantee herceg ábrázolásával a "Megkövett erdőben" (1936). A korai siker ellenére Bogart gyakran a Warner Bros -i társaik árnyékolását találta, ahol gyakran játszott olyan gengszter karaktereket, mint Hugh "Baby Face" Martin a "Holtpont" (1937), rendezője: William Wyler.

Bogart karrierjének fordulópontja kiemelkedő előadásokkal érkezett a "High Sierra" (1941) és a "The Maltesese Falcon" (1941), egy úttörő film Noir filmben. Sam Spade és Philip Marlowe magán nyomozók ikonikus ábrázolása meghatározta a noir főszereplők szabványát az elkövetkező években. Azonban az ő szerepe Ingrid Bergmannel szemben a "Casablanca" -ban (1942) szerezte meg az első akadémia -díjjal, a Legjobb Színész számára, megerősítve vezető ember státusát.

A sors csavarásában Bogart a Lauren Bacall-szal a "To Ha and Not" című film (1944) című filmje során a Lauren Bacall-ot találta, amely egy romantikát váltott ki, amely 1945-ben házassághoz vezetett. A képernyőn megjelenő kémiájuk a későbbi filmekben, például a "Dark Passage" (1947) és a "Key Largo" (1948), a Captivating Audies-vel, a Magonikus Performanciákkal.

Bogart későbbi karrierje során felejthetetlen előadásokat tartott olyan filmekben, mint a "Sierra Madre kincse" (1948) és "A magányos helyen" (1950), amelyet most a legszebb munkájának tekintnek. A "The African Queen" (1951) című kiadványának kapitányaként szereplő szerepe a Legjobb Színész Akadémia díját nyerte, bemutatva sokoldalúságát és mélységét előadóművészként.

Annak ellenére, hogy személyes küzdelmei a dohányzással és az ivással küzdenek, Bogart továbbra is ragyogott a képernyőn olyan filmekben, mint a "The Barefoot Contessa" (1954) és a "Sabrina" (1954), ahol a tehetséges társsztárok ellen tartotta magát. Az 1957 januárjában a nyelőcső rák okozta korai halála a legendás karrier végét jelezte, és egy filmes örökséget hagyott hátra, amely továbbra is vonzza a közönséget világszerte.