Laurence Olivier

Biography

Laurence Olivier, bár Olivier néven ismert, kiváló angol színész és rendező volt, akinek öröksége továbbra is befolyásolja a film és a színház világát. Az olyan ikonikus figurák mellett, mint Ralph Richardson, Peggy Ashcroft és John Gielgud, Olivier a 20. század közepén domináns erő volt a brit színpadon. Annak ellenére, hogy olyan családból jött, amelynek nincs kapcsolata a szórakoztatóiparral, Olivier apja, a papság felismerte fia tehetségét, és arra ösztönözte őt, hogy folytatja a színészi tevékenységet.

Miután a londoni drámaiskolában megtisztelte képességeit, Olivier egy olyan utazásra indult, amely arra készteti őt, hogy korának egyik leghíresebb színészévé váljon. Áttörése 1930 -ban jött, figyelemre méltó előadással Noël Coward "Magánéletének" című filmjében, amely a sikeres karrier kezdetét jelölte, amely mind a színpad, mind a képernyőn átterjedt. Együttműködve olyan tisztelt színészekkel, mint Gielgud és Ashcroft olyan produkciókban, mint a "Romeo és Júlia", Olivier az 1930 -as évek végére gyorsan sztárságra emelkedett.

Az 1940-es években Olivier a Old Vic Theatre Company-t rendezte, ahol kivételes tehetségét olyan szerepekben mutatta be, mint III. Richard és Oidipus. Az 1950-es években a független színész-menedzserre való áttéréssel Olivier bizonytalanság periódusával szembesült, amíg 1957-ben csatlakozott az angol színpadi társasághoz, ahol emlékezetes előadást nyújtott a "The Entertainer" -ben. Később, 1963 -tól 1973 -ig, Olivier a Nemzeti Színház alapító igazgatójaként szolgált, és tartós hatást hagyott a feltörekvő tehetségek ápolásával és olyan ikonikus szerepekben, mint Othello és Shylock.

Olivier hozzájárulása a mozihoz ugyanolyan figyelemre méltó, olyan figyelemre méltó filmekkel, mint például a "Wuthering Heights", a "Rebecca", és a Shakespeare -adaptációk trilógiája, ahol színészként és rendezőként is szolgált. Sokségessége olyan későbbi filmekben ragyogott, mint a "A halász cipője", a "Sleuth" és a "Marathon Man", amely bemutatja tartós tehetségét a különböző műfajok között. A televízióban Olivier elbűvölte a közönséget olyan adaptációkban, mint például a "Hosszú napi éjszakai utazás", "Szerelem a romok között" és "Lear király", bemutatva színészként és mélységét.

Kiváló karrierje során Olivier számos elismerést kapott, köztük egy lovagrendszert, egy életet és a rangos érdemi rendet. A képernyőn megjelenő ragyogását több Akadémia-díjjal, a British Academy Film Awards, az Emmy Awards és a Golden Globe Awards elismerték, megerősítve a szórakoztatóipar legendás alakjának státusát. Ma Olivier hatásait a Laurence Olivier Awards és a Nemzeti Színház legfontosabb előadótermének tiszteletben tartják, amely az előadóművészetek világában tartós örökségének bizonysága.