Claude Berri

Biography

Claude Berri, a mozi világában több tehetséges francia figura kitörölhetetlen nyomot hagyott az iparágban filmrendező, író, producer, színész és disztribútor munkáján keresztül. Claude Beri Langmannként született Párizsban a zsidó bevándorló szülőknek, örökségének és nevelése jelentős szerepet játszott művészi érzékenységének és mesemondó bátorságának kialakításában.

Berri karrierjét egy figyelemre méltó eredmények sorozata határozta meg, ideértve a BAFTA "legjobb filmjének" megnyerését a „Jean de Florette” elismert munkájáért. Annak ellenére, hogy a Tizenkét César -díjra jelölték, a rangos francia film elismerése, Berri hatása a nemzeti határokon túl is kiterjedt. Roman Polanski „Tess” produkciója, amely 1981 -ben az Oscar -on a legjobb kép jelölését kapott, megmutatta képességét, hogy nemzetközi szinten együttműködjön.

Berri azonban 1986 -ban valóban megerősítette örökségét a 'Jean de Florette' és annak folytatása, a „Manon des Forrices” megjelenésével, amelyek mindkettő hatalmas sikert ért el globális szinten. Rendezői bátorsága továbbra is ragyogott olyan művekkel, mint az „Uránusz”, amely hullámokat tett a 41. berlini Nemzetközi Filmfesztiválon, és a „Lucie Aubrac”, amely a rangos esemény 47. kiadásában elbűvölte a közönséget.

A filmművészeti eredményein túl Berri a kulturális tájra gyakorolt ​​hatása 2003 -ban kiterjedt a Cinémathèque Française elnökévé.

Claude Berri személyes életét tragédia jelölte felesége, Anne-Marie Rassam elvesztésével, 1997-ben. Ennek a szívcsillapító eseménynek ellenére Berri továbbra is a kézművesnek szentelte magát, és két gyermekének tartós örökségét hagyta, színész Julien Rassam és színészi producer, Thomas Langmann.

2009 -ben a világ gyászolta a filmes lumináris veszteséget, amikor Berri 74 éves korában elhunyt Párizsban egy stroke miatt. A filmkészítés művészetéhez való hozzájárulása továbbra is rezonál, azzal a befolyással, hogy nemcsak Franciaországban, hanem a határokon és a generációkban is érezte magát.

Berri a művészet világára gyakorolt ​​hatása még elmúlása után is tapintható volt, amint azt a gyűjteményéből származó jelentős műalkotások eladása Philippe Ségalot francia művészeti kereskedőn keresztül értékesíti. Ez a kb. 50 millió euró értékű ügylet hangsúlyozta egy ember tartós örökségét, akinek a mesemondás iránti szenvedélye meghaladta az ezüst képernyőt.