Sergio, egy elbocsátott asztalos pánikba esik, és egy szekrényben keres menedéket – majd amikor a bútor az új tulajhoz kerül, nem jön elő. A rejtekben maradva egy számára teljesen ismeretlen család életét kezdi nézni: apró mindennapi pillanatok, veszekedések és örömök válnak mindennapjaivá anélkül, hogy bárki gyanakodna a jelenlétére. A film egyszerre groteszk és emberi, egyetlen kis térből bontja ki a külvilág történeteit.
A történet a megfigyelés és az elszigeteltség feszültségére épít, miközben Sergio belső vívódásait is feltárja: mit jelent mások életét csöndben nézni, és mennyire változtat meg ez egy embert. A csendes humor és a nyomasztó pillanatok váltakozása mellett a film az identitás, a felelősség és a kapcsolataink láthatóvá válásának kérdéseit is boncolgatja, így egyszerre szórakoztat és gondolkodásra késztet.