Shithouse

Elsőévesként Alex bezárkózik magába, úgy érzi, hogy a körülötte lévők könnyedén elsajátították a főiskolás élet minden trükkjét, míg ő kívül reked a közösségeken és a vidám pillanatokon. Félénksége és önbizalomhiánya miatt távol tartja magát az eseményektől, és azt gondolja, hogy ő soha nem lesz részese annak az összetartozásnak, amit mások sugároznak.

Egy éjszaka azonban nagyot kockáztat, és elmegy egy legendás Shithouse-partira, ahol váratlan találkozásra lel Maggie-vel. A hangulat egyszerre kínos és felszabadító; a játékok és a poharak mögött valami őszinte, emberi kapcsolat alakul ki köztük. A beszélgetések, a zavarodottság és az apró figyelmességek segítenek Alexnek megnyílni, és megmutatják, hogy a kapcsolódás gyakran a legváratlanabb pillanatokban jön el.

A film érzékenyen ábrázolja a magányt, a kísérletezést és a felnőtté válás kezdeti zűrzavarát, miközben nem idealizálja a megoldásokat. Központi témája a bátorság ahhoz, hogy kapcsolatot teremtsünk másokkal, és az, hogy egyetlen este is képes megváltoztatni az ember önképét. Végül marad a remény és a sebezhetőség egyensúlya: a kis pillanatok adnak kapaszkodót a továbblépéshez.