Ez a meditatív dokumentumfilm Tarkovszkij saját szavaival idézi fel életét és művészetét, összefűzve emlékeket, naplóbejegyzéseket és archív felvételeket. A film lassú, kontemplatív ritmusban bontakoztatja ki rendezői látomását: a képek és a gondolatok egymásba fonódnak, hogy feltárják a művészet, az idő és a hit kapcsolatát. A vizuális anyag és a narráció intim hangon tárja elénk a művész belső világát, miközben nem kerüli a magány és az alkotói sors nehézségeinek bemutatását.
A mozi imádságszerű hangulata egyaránt szól a rajongóknak és azoknak, akik a filmművészet nagy kérdéseire keresnek választ: mi az alkotás értelme, hogyan formálja az emlékezés az egzisztenciát, és milyen árat követel a művészi igazság. A dokumentumfilm egyszerre tisztelgés és elmélyült elmélkedés, amely Tarkovszkij örökségét közelebb hozza a mai nézőhöz, felkínálva a lassúság és a szemlélődés élményét a gyorsan változó világban.