Skelly (2024) egy megható és csendes coming‑of‑age történet: miután a fiú elveszíti nagyapját, az apja, aki maga is gyászol, útra küldi, hogy megtanulja megérteni a halált, miközben együtt készítik elő az éves kísértetházat. A készülő díszletek és rémségek közepette a gyerek apró felfedezéseket tesz arról, mit jelent az emlékek őrzése és hogyan lehet szembenézni a veszteséggel.
A film finoman rajzolja meg a családi kapcsolatokat: a kényszerű kreatív együttlét új beszélgetéseket és régi sebek begyógyulását hozza el. A kísértetház egyszerre játékos menekülés és gyógyító rítus, amelyen keresztül a főszereplők lassan megtanulnak szomorúsággal és szeretettel élni.