Bocsánat, bébi

Valami rossz történt Ágnessel. A film csendes, feszült vizsgálata annak, hogyan folytatódik az élet körülötte: a munkahelyi reggelek, a családi vacsorák és a mindennapi rutin apró mozzanatai, amelyek észrevétlenül kisimítják a fájdalom éleit. A történet nem a tragédia részleteire koncentrál, hanem arra, miként válik Ágnes hiánya háttérzajjá, miközben a körülötte élők különböző stratégiákkal – tagadással, bűntudattal, közönnyel vagy egyszerű túlélési késztetéssel – próbálják betömni a keletkezett űrt.

A Sorry, Baby (2025) filmes eszközökkel és kifinomult színészi játékkal kutatja a veszteség és a felejtés közötti finom határvonalat. A lassú tempó, a hosszú snittek és a hétköznapi részletekre való figyelem fokozatosan bontja le a néző érzelmi távolságtartását, hogy feltegye a kérdést: kinek számít valaki igazán, ha a világ továbbforog? A film halk, de kíméletlen emlékeztető arra, hogy a gyász ritkán egyszeri kitörés — sokkal inkább a csendes, állandó jelenlét, amely alatt az élet mégis halad előre.