Terrestrial Verses

Kilenc rövid vignetten keresztül szatirikusan tárul elénk a mai Irán mindennapi abszurditása: újszülött név választása, iskolai bizonyítvány megszerzése, jogosítvány, állásinterjú vagy épp filmforgatókönyv jóváhagyatásának képtelenségei. Minden jelenetet egyetlen, statikus kamera rögzít, és egy kérelmező egyedül tárgyal a kép szélén lebegő, láthatatlan hatósági személlyel – a hatalom nyelvét jól ismerő, orwelli kettősbeszéd gyakorlóival.

A film hangja finoman ironikus, fekete humorral átszőtt; a bürokratikus gépezet formalitásai és a nyelv manipulációja komikus és nyomasztó egyszerre. A minimalista formanyelv révén a történetek az élet nagy állomásain végigvezetik a nézőt, miközben megmutatják az alkalmazkodás, a találékonyság és a túlélés emberi arcát egy tekintélyelvű rendszerben.