Magányos és befelé forduló francia írónő, Sidonie Perceval még mindig gyászolja elhunyt férjét, amikor Japánba hívják első könyvének új kiadása alkalmából. A helyi kiadója vendégszeretettel fogadja, és elviszi Kyoto csendes szentélyeihez és pagodáihoz, ahol a tavaszi virágzás alatt a város lassú ritmusa és a rituálék nyugalma lassan feltörik Sidonie falait.
Az együtt töltött út során a tájak és a rövid, bensőséges beszélgetések lehetővé teszik, hogy lassan megnyíljon a fájdalom mögött rejlő érzésekre; ugyanakkor múltja szelleme még mindig vele jár. A történet finom, érzékeny módon mutatja be a gyász feldolgozását és a megengedés nehézségét: hogy csak akkor lehet újra szeretni, ha előbb elengedi, ami már nincs többé.